Weöres Sándor: Mély erdőben ibolya-virág
FALUSI REGGEL
Már üti - üti már
a torony a hajnalban!
Az időt bemeszeli a korai kikeriki,
lendül a vad dallam.
Kiscsacsi, kiabálj,
örülök a hangodnak!
Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki,
vége a rangodnak.
MEDVE-NÓTA
Kinn voltam a rengeteg erdőn,
medvét láttam kúszni a lejtőn,
tíz körömmel másztam a fára,
megszökött a medve vacsorája.
Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyű ilyen fiatalnak,
mennyi szégyen ér most vén-koromra,
kulloghatok éhesen odumba."
MACKÓ BRUMMOG
Mackó brummog:
- Irgum-burgum,
bundám rongyos,
ez abszurdum!
A MEDVE TÖPRENGÉSE
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibujás vagy bebujás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!
TAVASZKÖSZÖNTŐ
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
OLVADÁS
Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.
TAVASZI VÁLTOZATOK
Új tavasz! itt vagy, itt!
fond füzérbe, karikába,
míg szél borzol a föld hajába,
rét és erdő ágait.
Új tavasz! csip-csirip!
most hajlíts karikába, füzérbe
rétet, erdőt napsütésbe,
míg madár a rügybe csip.
Fond füzérbe, karikába,
új tavasz! itt vagy, itt!
rét és erdő ágait,
míg szél borzol a föld hajába.
Rétet, erdőt napsütésbe,
míg madár a rügybe csip,
új tavasz! csip-csirip!
most hajlíts karikába, füzérbe.
Rét és erdő ágait,
rétet, erdőt nap sugarába
fond koszoruba és karikába,
csípj tavasz! ott meg itt!
KÉK A HAJNAL
Kék a hajnal, kék,
harmat hinti még.
Éledező tarka mező
tavaszi csokra szép!
Kék fönn az ég!
Kék fönn az ég!
Tavaszi szellő fújja hátunk,
ragyog a kikelet, örül a lég!
Nóta, meg ne állj,
szállj te, szállj te, szállj!
Fütty kanyarúl, arc kipirúl,
szapora móka vár!
Zeng, zsong a táj!
Zeng, zsong a táj!
Viola-kedvünk, szöcske-lábunk,
röpül a cinege, dalol a száj!
TAVASZI VIRRADAT
Kakas kukorít, hajnal kivirít,
a réti rigó dala röppen,
arany-bivalyok gerince ragyog
márvány-eres égi ködökben.
Ma ládd: a himes föld, láng-habos ég
csak láz-tünemény, csak híg buborék,
széthull, tenyeredbe csöppen.
A lábadon itt topánka szorít:
ez a föld! a gyökér-ölü erdő!
a homlokodon kék pántlika fon:
ez a menny! a fejedre tekergő!
és közbül a szív, a kalitka-madár,
kit féltésed vasrácsa bezár:
ha elszáll, vissza sosem jő.
NAPSUGÁR A LEVEGŐBEN
Napsugár a levegőben,
tündököl a rét,
Kincseit az ifju tavasz
bőven önti szét.
Szántogatók dala száll,
égig evez a madár,
mézillatú libegéssel
közeleg a nyár.
Fényes idő lelke jár,
belepezsdül a határ,
lengjünk, mint a harang nyelve,
énekelve már!
KÁNIKULA
Szikrázó
az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.
ÉGI CSIKÓN LÉPTET A NYÁR
Égi csikón léptet a nyár,
tarka idő ünnepe jár,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.
Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csípdes a légy.
Habzik az ég, mint tele-tál,
tarka idő szőttese száll.
DONGÓ
Szedek itt, szedek ott
fűvön ingó harmatot.
Érzem sütni a napot,
minden harmat elfogyott.
Szedek ott, szedek itt
virágmézet, tavaszit.
Már a méhek jártak itt,
üres bimbó beborít.
Zum-zum-zum, zöm-zöm-zöm,
tátogat a bödönöm.
Mégis legyen örömöm,
füled telizümmögöm.
FÜLEMÜLE
Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
szólal, szólal, szólal már.
Pittyen a fészek, zörren az ág,
moccan a hegyeken a hajnali láng.
Jegenyefa-jegenyefa-jegenyefa-lánc,
sima út szélén kettős ránc.
Denevér, bak-egér, északi szél,
kondul az óra, megszöktél,
három mérföld és egy fél
hosszu hajamba mért téptél?
Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
hallgat, hallgat, hallgat már.
ERESZ ALÓL
Eresz alól fecskefia ide néz, oda néz:
van-e hernyó, hosszu kukac, ízesebb, mint a méz?
Csőrét nyitja ám,
buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle belefér igazán.
BARANGOLÓK
Gyöngy az idő, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassu folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.
Este a láb gyönge, fáradt,
lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
száll a világ lepke-szárnyon.
FURULYA
Három egész napon át
bujtam erdő vadonát,
gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
faragtam egy furulyát,
vadrózsából tündérsipot csináltam.
KICSI ŐZ
Kicsi őz, fuss ide,
a gyep itt szép üde,
takaró vállamon,
a felét rád adom.
Gyere már, őzike,
a mező szélire,
velem itt elleszel,
a vadász nincs közel.
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG
Mély erdőn
ibolya-virág,
elrejt jól
a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn
ibolya-virág.
NYÁRI ESTE
Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben
NÁDI CSIBE
Nádi csibe fészken hál.
Kel a szellő, suttog már:
"Szállj te, szállj - velem égre szállj,
arany-ág a holdban vár!"
Nádi csibe fészken hál.
Kel a hajnal, ébred már:
"Várj te, várj - pihe még a szárny,
a göröngyre hullnod kár!"
ÉREN-NÁDON
Éren-nádon sikló kúszik,
kicsi patak-ágyon vizicsibe úszik.
Hajló nád közt kotlós zizzen,
vizicsibe-népét tereli a vízben.
Ér tükrében látszik az ég is,
fejetetején a vizicsibe-nép is.
Siklók, békák, pókok látják
vizicsibe-pásztor vizicsibe-nyáját.
KACSA-ÚSZTATÓ
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
egy kacsa, két kacsa oda-császkál,
sárban ezer kacsa bogarászik,
reszket a tó vize, ki se látszik.
KISMADARAK
Nyitottad az ablakot:
szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
rengeteg madár:
aranymálinkó, pirók,
feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
csíz, tavaszhivó,
pinty, királyka, őszapó,
volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
én nem is birom.
Azt tudom csak: valahány
téged szeretett,
mikor szobád ablakát
nyitotta kezed,
behajolt egy lombos ág,
bimbós, eleven:
mind ott ültek gallyain,
aztán kezeden.
Fuvolázták nevedet
a kismadarak,
mind másként! Hát nem tudom,
hogy is hívjalak?
KARIMÁS FA-ODÚ
Karimás fa-odú
nagy fekete mélység,
kivonul, bevonul
csigabiga-népség.
Bükkfa ága himbál,
sötét varju hintál,
föltekint, letekint,
csak ő tudja, mit vár.
RÉTI CSIGA
Réti csiga, réti csiga,
fejeden°a hegyes iga,
hátadon a héj-kupola,
hova visz a nyár?
"Hét arasz a rönk teteje,
beszövi a moha ere,
öntözi a fűz levele,
párom odavár."
ŐSZI ÉJ A MEZŐN
A föld színe távol
ezüst és acél.
Lombok illatától
részegül a szél.
A csillag forogva
hinti énekét.
Elsápad a boglya.
Feketül a rét.
A Hold kék kehelybe
sírja bánatát.
Holt madarak lelke
leng a légen át.
BÉKÁK
Brekekex
brekekex
brekekex!
Gyere bujj
viz alá
ha szeretsz!
Idelenn
soha sincs
vad idő!
Idelenn
sose hull
az eső!
A BÉKA-KIRÁLY
Nád alól és gőz alól
vízi várból nóta szól,
vízi várban zöld kövön
dalol Ung király -
Hallja kinn a síma rét
Ung királynak énekét,
és nótára hajladoz
lepke és füszál.
BOLYGÓ ZÁPOR
Bolygó zápor
libben, táncol,
suhog a fü sürüjén, fa ágán.
Kéklő halvány
felhők alján
kivirul a ragyogó szivárvány.
FUTÓZÁPOR
Csillog a bozót,
ága-boga ázik -
nem jutok szárazon
addig a házig.
Vízben, sárban
cuppogva járok -
majd ha bozót leszek,
esőt kivánok.
Ázott ingemet
tűz mellé terítik,
fázó testemet
gyorsan melegítik.
Majd ha virág leszek,
esőre nyílok...
Ázik a bozót,
csillog-villog.
TEKEREG A SZÉL
Tekereg a szél,
kanyarog a szél,
didereg az eper-ág: mit üzen a tél? Fuj a szél, fuj a szél, de morog a szél. Apró ez a szoba, Mégis belefér. Széles világba fut a szél magába, nyakában a lába, sosem érsz nyomába.
